Forrás: csigavilág.hu

Történelem:

Az achatina család csigáinak nagy része trópusi országokban őshonos. Különösen az Achatina család tagjai lehetőek fel Afrika számos trópusi erdejében, más fajok pedig előfordulhatnak délkelet Ázsiában, Indonéziában illetve a Maláj szigetvilágban. De van egy faj, az Achatina fulica, ami eredetileg csak észak Afrikában honos, ám ott Etiópiától Mozambikig megtalálható. A csigák meghonosodása különböző helyeken (ahol nem voltak őshonosak) számos esetben nagyon távoli időkre nyúlik vissza. Az achátcsigák első, őshazájuktól távoli megjelenése az 1803-as évhez és Mauritius szigetéhez kapcsolódik. Ezután pedig 1821-ben találkozhatunk velük újra, ekkor Reunion szigetén. Malacology Benson volt az, aki 1847-ben Mauritius szigetéről Indiába vitte az első achát csigákat és megtelepítette őket saját kertjében. Az emberek pedig hamar és bőségesen elterjesztették ezeket a különleges csigákat a különböző trópusi országokban. A csigák 1840 körül megjelentek a Seychelles szigeteken, majd 1860-ban a Comoroi szigeteken, 1900-ban a Ceyloni szigeteknél valamint már jóval korábban, 1928-ban Perak és Malaya területén. A csigák mindenütt hatalmas károkat okoztak a növényültetvényeken, a teaültetvényeken valamint a gumifa ültetvényeken is. A csigák Kínában 1931-ben, Jáva szigetén 1935-ben, Szumátra szigetén 1936-ban, Sziám területén pedig 1937-ben jelentek meg először. 1938 a Mariana szigetekre a japánok közvetítésével érkeztek az achátcsigák, ahol finom húsukért tartották őket. Itt pedig hamar elterjedtek a szigetvilágban, mégpedig a növények szigetek közti gyakori szállítása következtében. 1946-ban Guam-ot is meghódították az achátcsigák. Ez a puhatestű szép lassan teret hódított Óceánia szigetcsoportjai között, valamint a Hawai szigetvilágban is, ám ezeken a terülteken Oahu szigetét leszámítva élőhelyük csak igen korlátozott. Amerikában legelőször Kaliforniában találkozhatunk az achátcsigákkal 1947-ben, de az ottani klíma nem volt megfelelő ezeknek az állatoknak, melyek a nedves trópusi helyekhez voltak szokva. Így hát itt jóval „szerényebb” karriert tudtak befutni. Más szóval az achátcsigák napjainkra már a trópusi területek nagy részét meghódították, köszönhetően annak, hogy igen gyorsan képesek a reprodukcióra és annak, hogy igen nagy az ökológiai rugalmasságuk. (egy csiga 3 év alatt 8 billió utódot produkálhat!) Ceylonban egyszer 227 példányt számoltak meg egy kókuszpálma törzsén. Jáva szigetén egy helybéli lakos minden reggel 400 darabot pusztított el belőlük. Mariana-ban pedig annyi van ebből a „kedves kis állatból”, hogy rendszeresen közlekedési balesetek történek, mivel az utakon már annyi az elgázolt példány, hogy azok igencsak csúszóssá válnak.

Az achátcsigák minden általuk „elfoglalt” országban igen furcsa életvitellel az ottani fákon telepedtek meg. Mégpedig úgy, hogy a fákon csak a rügyeket fogyasztják, a terméseket pedig lelökdösik, különös tekintettel a banán, kakaó, citrom és narancs fákra, amik természetesen védett ültetvény növények.

Az achátcsigák legnagyobbra növő egyede az Achatina achatina. Ennek a fajtának a háza elérheti a 25 cm-es nagyságot, teste pedig akár a 30 cm-t is. Ennek a fajtának a mérete a leginkább az otthoni tartás körülményeitől függ. A Guiness rekordok könyvében az egyik ilyen csiga 900 grammos súlyával került be. Az otthon, fogságban tartott példányok esetében, ez a súly azonban csak olyan 450 gramm körül szokott lenni.

Az achátcsigák nem csak méret rekordokat döntöttek meg hanem a „turisztikaiakat” is. Ezalatt azt értjük, hogy rövid idő alatt, számtalan helyen elterjedtek. Az eredeti élőhelyüket elhagyva szépen lassan átjutottak Madagaszkárra és a Seychelles szigetekre is. Ezután tovább hódítottak, 1910-ben már Sri Lankán és Indiában is jelen voltak. 1920-ra pedig már jól ismertté váltak Malajziában, Indokínában és Taiwanon is. Mikor a csigák száma különböző új helyeken drasztikusan nőni kezdett a helyi lakosságnak számos jelentős problémát kellett leküzdenie.  Nem teljesen biztos, de valószínűsíthető, hogy a csendes óceáni területekről, ahol élelemként használták őket, a Japán hadsereg vitte magával a csigák képviselőit  a II. Világháború után. A hadsereg hazaérkezése után Japánban is hamar elterjedt a finom húsú csigák fogyasztása. A csigák hovatovább keresett finomsággá váltak, piaci áruk ezáltal gyorsan emelkedni kezdett. Számos szemfüles gazda elkezdte őket „mesterségesen” is tenyészteni. Ez elől csak igen kevés csigának sikerült elmenekülnie. Japán fáit már nem fenyegette a csigák általi pusztulás veszélye. Az achátcsigák nem mindenütt okoztak olyan károkat, melyekről már korábban szó volt. Észak Afrika területén ugyanis van egy olyan másik csigafaj, mely természetes ellensége az achátcsigáknak, így azok szaporodását is kordában tartja. Eltérő tehát, hogy hol milyen károkat okozott, vagy okozhatott az achátcsigák megjelenése. A csigákkal kapcsolatban elterjedtek sok helyen babonák is. Ezek közé sorolható az, hogy a belőlük készült leves például gyógyító erővel bír mégpedig a tuberkulózis ellen. Ez a hiedelem sokáig tartotta magát Indiában, Szingapúrban és még Kaliforniában is.

Mindezek ellenére (pusztítások), az achátcsigák fontos szerepet játszanak a természetben. Elfogyasztják ugyanis a bomló növényi maradványokat, illetve teljes már rohadásnak indult fákat „tisztítanak” ki. Fontos megjegyezni, hogy csupán a fiatal példányok pusztítják „aktívan” az ember terményeit, mivel ők még ilyen „édesszájúak”.

Annak ellenére, hogy mérete nagy, az achátcsiga nem közlekedik gyorsan, csak 1 cm-t tesz meg percenként.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.